2016. július 21., csütörtök

Kalóz Tom és a kutyája, Bill (2. részlet)

Sziasztok!

Meghoztam a "Kalóz Tom és a kutyája, Bill" második részletét. Ezen kívül még egy lesz. :)

"Pirate Tom and his dog, Bill" 

By.: Zarlina 

Eredeti történet: LINK

Fordította: Nita


Az első részletért katt ide.

Második részlet:

Nem tudta miért, mert sosem volt az a fajta srác, aki szerette a gyerekeket, de mindig is szeretett Billre vigyázni.
A kölyök édes volt, és ritkán volt vele baj, végül is volt némi rossz vérmérséklete, de sosem kérdezett buta dolgokat. Udvarias volt, és általában csak letelepedett játszani pár deszkás játékkal, filmeket nézett Tommal egész este, és még ha a filmek ostoba mesék voltak is, Tomot az sem érdekelte.

Tom mosolygott, ahogy Bill újra kuncogott, és befejezte az arcának festését egy nagy fekete ponttal Bill orrán, visszatartotta a nevetést, hogy a kölyök milyen aranyosan nézett ki.

- Oké, most már nézhetsz. - mondta gyengéden. - De még nem végeztünk.

- Nem? - kérdezte Bill, és kinyitva a szemét ránézett, Tom újra megrázta a fejét kiérdemelve egy újabb kuncogást a fiútól.

- A ruháidat is meg kell festenünk. - mosolygott Tom. - Állj fel.

Bill tette, amit mondott és Tom elkezdett foltokat festeni a fehér ruháira is, nem foglalkozva azzal, hogy Simone haragudni fog e rá, vagy sem. A nő elfelejtett valódi jelmezt szerezni a gyerekének, és nem mintha nem lett volna pénze, hogy kicserélje ha szükséges, úgyhogy Tom egyáltalán nem foglakozott ezzel.

- Milyen kutya vagyok? - kérdezte Bill és lenézett oda, ahol Tom foltokat festett a mellkasára.

- Dalmata. - mosolygott Tom. - Te leszel a kalóz kutyám.

- Mint Pongo. - kuncogott Bill, majd felemelte a kezét, hogy kissé megemelje Tom rasztáit. - A kalózoknak nincsenek rasztáik.

- Ennek a kalóznak van. - kuncogott Tom, majd Bill vállára tette a kezét, hogy megfordítsa, hogy a hátát is festeni tudja.

- Állj nyugodtan, kisember. - nevetett, mikor Bill próbálta a fejét hátrafordítani, hogy láthassa mit csinál Tom.

- Nincs farkam. - mondta Bill, de nem tűnt szomorúnak emiatt, ő csak megállapított egy tényt és Tom lassan bólintott.

- Tudom. - ismételte majd Tom felállt a földről körbenézett a szobába valamiért, amit faroknak használhatna.

- Állj nyugodtan, okés? - mondta Tom, és a szekrény felé kezdett sétálni. - Hagyd a festéket megszáradni, mielőtt megfordulsz, megértetted?

- Igen. - mosolygott büszkén Bill – Itt maradok!

- Jó fiú. - mosolygott önelégülten Tom, és a mosolya kiszélesedett, mikor Billből kitört egy boldog nevetés. A gyerkőc aranyos volt, nem volt kérdéses, hogy visszautasítsa-e.

Az egyetlen dolog, amit talált és jó lehetett faroknak, az egy fehér párnahuzat volt, de egy vállrándítással megtekerte egy kicsit, és kissé úgy nézett ki mint valami farok szerű dolog. Nem volt tökéletes, de Bill jelmezének többi része sem nézett ki másképp, úgyhogy nem volt lényeges, és biztos volt benne hogy a fiú valamennyire boldog lesz, úgyhogy néhány tekerés után elhatározta, hogy megteszi, visszasétált a gyerekhez, aki még mindig a szoba közepén állt, boldog mosollyal a ajkain nézve a pöttyözött pólóját.

Tom festett néhány foltot a párnahuzatra is, ezután egy pillanatra egyedül hagyta a fiút, hogy kölcsönvegyen néhány dolgot Simone varró készletéből, és mikor visszajött felvarrta a farkat Bill nadrágjára, kifejezetten büszkének érezve magát, hogy előállt egy jelmezzel a gyerkőcnek aránylag rövid időn belül. Nem szeretett volna egy szomorú Billt Halloweenkor, egyszerűen nem lett volna helyes, és amúgy is Tom nem szerette volna az egész Csokit vagy csalunk szarságot végigcsinálni úgy, hogy a fiú olyan jelmezben járkáljon körbe, amit nem szeret.

- Tessék, minden kész. - mosolygott Tom, és odaengedte Billt a tükörhöz. - Tetszik?

- Szükségem van fülekre! - sikított Bill, és a nagy öltözőszekrényhez szaladt, kitúrt néhány dolgot a fiókból, majd újra sikított, mikor megtalálta őket és pár boldog kacajjal visszaugrált oda, ahol Tom állt és feltette a füleket miközben a tükörbe nézett. - Úgy nézek ki mint egy kutya, Tomi?

- Igen, úgy. - mosolygott Tom és kötekedve meghúzta a haját. - Mint egy nagyon aranyos kutya, ami azt illeti.

- Nem vagyok aranyos. – kuncogott Bill, és a nagy barna szemeivel felnézett Tomra. - Én egy veszélyes kalóz kutya vagyok!

- Oh persze, igazad van. - Tom továbbra is játszva bólintott. - És most megyünk és szerzünk kincseket a szomszédaidtól.

- Milyen kincseket? - nézett izgatottan Bill, és nagyokat ugrált, mikor mentek le a lépcsőn a bejárati ajtóhoz.

- Édességet. - kiáltott fel Tom, és Bill kezébe adott egy narancssárga műanyag táskát, amit eddig a zsebében tartott, örült hogy Georg szólt, hogy vigyen egyet a biztonság kedvéért, mert nem úgy nézett ki, mintha Simone hagyott volna valamit Billnek, amiben a cukrot gyűjtheti. - Megszerezzük az összeset. - kacsintott.

- Nem tehetjük! - zihálta Bill, és szemei elkerekedtek a rémülettől. - Akkor a többi gyerek szomorú lesz!

- Oh. - mondta Tom, és segített Billnek a cipőivel. - Igazad van, nem lehetnek szomorú gyerekek Halloweenkor. Úgyhogy igazságosan osztoznunk kell.

- Hogy igazságosan?

- Uhm, úgy, hogy csak egy kicsit veszünk el. - próbálta elmagyarázni Tom. - Úgy hogy csak annyit, amennyit megérdemlünk.

- Kedves kalózok vagyunk. - bólintott Bill, és kinyitotta a bejárati ajtót, türelmetlenül várva Tomra, hogy bezárja azt, mielőtt elindultak volna a kocsifelhajtón keresztül az útra. - Igazából, sosem tudtál gonosz lenni Tomi.

- Oh, nem? - mosolygott önelégülten Tom. - Mi a helyzet azzal, amikor nem engedtem, hogy megnézd azt a horror filmet? Azt mondtad, hogy én vagyok a leggonoszabb ember a világon.

- Nem. - rázta a fejét Bill és tágra nyílt szemekkel nézett Tomra. - Nem mondtam ezt!

- Akkor biztosan rosszul hallottam. - mondta Tom gyengéd mosollyal. - Rendben kisember, hová menjünk először?

- Én dönthetek? - Bill újra izgatottan nézett, és szinte ugrálni kezdett, amíg arra várt, hogy Tom válaszoljon.

- Igen. - kuncogott Tom. - Nem tudtad, hogy mindig az állataidra kell hallgatnod? Nos, ma este te vagy a kutyusom, úgyhogy mutasd az utat.

Folyt. köv. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése