Kanári
4. fejezet
Fordította: Kaycee
Eredeti történet: LINK
Most először is, azt sem tudta igazán, hogy mi is a problémája. Másod
sorban, biztos volt abban, hogy csak túlreagálja. De harmad sorban, negyed- és
végtelen sokadjára majd halálra rémült, amikor az apja megfogta, de biztos volt
benne, hogy ez tartós állapot lesz.
Nem akarta így csinálni – valójában, megígérte magának, hogy megtanulja
lenyugtatni magát. De őszintén, a mai nap nem az a nap volt.
Csak bóklászott körbe-körbe a konyhában vasárnap kora reggel, miután
már feladta az alvást. Az őrölt kávé illata töltötte be a konyhát és ettől
felfordult a gyomra, ami azt jelentette, hogy nem ártana valamit ennie mielőtt
saját magát emésztené fel. De, abban a pillanatban, hogy eldöntötte, hogy az
étel nem érdekli őt annyira, egy kezet érzett a vállán.
-
Ne érj hozzám! – kiáltott fel Bill, ellökve a
kemény kezet a meztelen válláról. Amikor megfordult akkor vette észre, hogy
valójában az apja az, megint, ki akarta saját magát dobni az ablakon. Nem volt
módja megmagyarázni ezt a fajta félelmet, amit mostanában érzett, már eleve a
saját apja kezétől.
Jorg Kaulitz nem volt egy rossz ember, mogorva volt és hihetetlenül
diplomatikus bizonyos helyzetekben, de sosem érdemelt ilyen reakciót.
Valójában, Bill biztos volt benne, hogy csak a kávéfőzőhöz akart hozzájutni.
-
Bocsi – fújta ki a levegőt, pislogott egy párat
és kiengedte a feszültséget. – Ne osonj legközelebb így mögém – mondta és
próbált gyengéden hangzani, de tudta, hogy frusztrált lenne tőle Jorg
mindenképp.
Az apja aggodalommal teljes pillantásokat vetett rá, és Bill beszívta a
levegőt. Figyelte, ahogy az idősebb férfi megvakarja a borostát az arcán, ahogy
mély levegőt vett.
Rápillantott a fiára, aki nem jellemző módon nagyon aprónak tűnt, és
talán egy kicsit szégyellte is magát, majd felsóhajtott.
-
Oké, Bill. Még sosem kérdeztem meg ezt tőled,
amikor kellett volna, de fiam.. – szegezte neki a kérdést – Mi a baj? –
Biztosra ment, hogy minden egyes szót kiemelje, ahogy kiejtette őket, és a
kemény tekintet miatt összerándult Bill gyomra. Bár ő nem így szerette volna.
-
Sajnálom apa. Csak megijesztettél, ennyi az
egész – mondta Bill, ahogy lehajtotta a fejét és szinte kirohant a konyhából.
El sem hiszi, hogy épp ő volt a tárgya egy beszélgetésnek az apjával,
aki történetesen pszichológus szak hallgató volt egy millió évvel ezelőtt,
amikor még főiskolára járt. Nem győzhetett. Bill tudta, hogy nem sokára
megérkezik az anyja, aki később elvégezheti számára a piszkos munkát.
-
Faszom – sóhajtott fel, ahogy nekidőlt a
szobájának a fa ajtajához, és felnézett a plafonra. A külső, amit felöltött és
eljátszott lassan kezdte kudarcba fullasztani. – Csak legyen már vége. – Csukta
be a szemeit.
Néha nehezen értette meg a dolgokat. Mint, hogy hogyan szerethette a
figyelmet. És hogy hogy volt olyan személyisége, ami képes volt a kisujja köré
csavarni bárkit, ha akart. Emiatt, és a kitűnő karizmája miatt képes volt
meglovagolni a saját életét és ambícióit szinte a semmin alapulva.
És most, e nélkül, rájött, hogy nagyon is sok minden miatt kéne
aggódnia.
A barátai szinte már felrobbantották a telefonját tegnap este óta,
próbálták elhívni őt bárhova is az először az elmúlt két hónapban. Most először
megbánta, hogy több, mint 50 névjegy van a telefonjában, akik valójában
barátságosak voltak.
Amíg azon törte magát, hogy érveljen a pozitív és a negatív dolgok
mellett a megjelenésével kapcsolatban – és ekkor hallott kopogtatást az ajtón.
Őszintén, már várta, egészen azóta várta, hogy megtudta, hogy az anyukája
hazaért a munkából egy órája.
Bill megharapta az ajkait. A lámpák le voltak kapcsolva, a szoba sötét
volt és úgy tett, mintha aludna, talán így békén fogja hagyni.
Talán nem.
Az ajtó tágra nyílt és a fény beáramlott a folyosóról a sötétségbe és
két alakot írt körül, akik az ajtóban álltak.
Bill pislogva ült fel.
És a világítás felkapcsolódott, így megmutatva a két arcot, amik nem
máshoz, mint Zoeyhoz és Nataliehoz tartoztak. Bill vádlón nézett rájuk egy jó
pillanatig, aztán elfoglalták a szobáját.
-
Tudod Bill, - kezdett bele Zoey, miközben
lehuppant az ágy szélére, és Natalie pedig a íróasztalnál lévő székbe. – Nem
tudjuk, hogy… mi váltotta ki belőled ezt a depressziót…
-
De úgy döntöttünk, hogy ez nem elfogadható –
fejezte be Natalie, majd egymásra mosolyogtak. Lehet, hogy Bill közelebb állt
Zozohoz, de a két lány mindig jól kijött egymással.
-
Ki fogsz ma ruccanni – mondta Zoey egy
bólintással, és túlságosan is elégedett volt magával.
-
És nem fogadunk el nemet válaszként – szólt
közbe Natalie, és Bill szemet meresztve nézte a két lányt.
-
Igazán nem akarok semmit srácok. Nem vagyok
olyan passzban.
-
Nem buliba akarunk vinni téged vagy ilyesmi –
válaszolt gyorsan Zozo. – Mi csak úgy gondoltuk, hogy megnézhetnénk egy filmet
vagy ilyesmi.
Bill elfintorodott – tényleg nem akart sehova sem menni ma este. De a
körülményeket figyelembe véve Bill úgy gondolta, hogy egy film lenne a
legkevésbé fenyegető.
Felsóhajtott, és erősen küzdött az érzéssel, hogy megforgassa a
szemeit.
-
Milyen film?
Körülbelül 10 perc után az oda-vissza szájpárbaj után, hogy illik-e
melegítőbe menni egy moziba, Bill végül feladta és elkezdett valami alkalomhoz
illőt keresni a szekrényében. A sok hosszúujjú fekete felsőjével szemezett, és
úgy gondolta, hogy egy fekete csőnadrágot vesz hozzá, épp ahogy elkezdte
levenni a vállfáról, érezte, hogy hozzávágnak valamit.
-
Mi a fasz? – kérdezte zavaradottan, ahogy
észrevette, hogy egy piros póló van a lábainál a földön.
-
Miért nem ezt? – kérdezte Natalie, miközben Bill
lehajolt, hogy felvegye. – Láttam már rajtad – folytatta, és Bill közben
próbálta kivasalni a kezeivel, úgy érezte, mintha azt a színt az arcából
csapolták volna le.
Lenézett a groteszk dizájnra, ami a póló elején volt – egymásba
hullámzó szürke és fekete vonalak tarkították, és azt kívánta bárcsak
áthajíthatná az egész szobán.
Hé, nyugodj le. Ez csak én
vagyok, emlékszel?
Bill meghátrált, ahogy az emlék elködösítette az elméjét. Megrázta a
fejét és visszatette a pólót abba a fiókba, ahonnan az jött, és közben próbált
annyira természetesnek kinézni amennyire csak lehetett.
-
Jól vagy? – kérdezte Zoey, és aggodalmas arccal
ugrott fel az ágyról. – Elég sápadtnak nézel ki.
Bill nagyot nyelt és magára erőltetett egy mosolyt.
-
Persze, semmi gond. – Lerántotta a ruháit a
vállfáról, ami mögötte volt. – Csak, ezeket fogom viselni.
Mindketten elutasító pillantást vetettek rá és visszaültek az ágyra és
Bill észrevette, hogy a szemei már megint azon a fiókon járnak. Majd
megfulladt, amikor meghallotta…
Shhh. Ne sírj.
Úgy tűnt, hogy a 22 Jump street nem is olyan rossz film. Normális
esetben sosem vette volna rá magát arra, hogy vígjátékot nézzen, de úgy
gondolta, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy megcsodálja David Francot és
Channing Tatumot egyszerre.
Bár, azután, hogy éheztette magát egész nap és most hirtelen a gyomra
teli lett popcornnal eléggé émelygősen érezte magát. És nem is vágyott másra,
mint hogy lefeküdjön Natalie kocsijának hátsó ülésére, de az előcsarnokban
összefutottak pár baráttal, a csillagok valahogy nem Bill kedvére tettek.
Bill úgy tett, mintha ő is a beszélgetés tagja lenne, úgy öt percre,
aztán elfordult. Nem azért mert nem találta őket érdekesnek, hanem….
Hanem, az ahogy tovább léptek, és ez sokkal inkább idegesítő volt
számára, mint előtte bármikor.
Ahelyett, hogy eljátszotta azt, hogy lépést tart velük, Bill úgy
döntött, hogy inkább a körülötte lévő dolgokra kezd el figyelni, annak
reményében, hogy talál valamit, ami jobban érdekelni fogja. Veszekedő
munkatársak, kiabáló gyerekek, Sloane Hartmann, aki úgy nézi őt, mint egy
büszke oroszlán.
PICSÁBA!
Bill szíve egyre gyorsabban lüktetett a mellkasában, ahogy figyelme rá
irányult, de tudta, hogy már késő. Már észrevette, hogy őt nézte. De a lány már
észrevette, hogy az ő irányába nézett, aki épp egy magas alakba kapaszkodott.
Természetesen ez a magas figura nem volt más, mint Tom Trumper.
Úgy tűnt, hogy Tomot nem érdekli Bill, úgy tűnt, hogy ő is a barátaival
van elfoglalva, de Bill tudta, hogy ez már veszett ügy. Szegény, őrült,
féltékeny Sloane valószínűleg azt gondolta, hogy Bill az ő barátját nézi, ami
épp elég indok volt arra, hogy Bill úgy érezze, hogy legszívesebben levetné
magát egy szikláról. Nem ért volna sehogy sem szép véget…
Bill oldalba bökte Nataliet.
-
Most már mehetünk? – súgta a fülébe, és ő
borderline-aggódóan nézett rá. Aztán fél perccel később, ahogy teljesen
megvizsgálta a srác arckifejezését, aztán felismerte a nyugtalan arckifejezést,
majd a srác mögé pillantott és összeszűkítette a szemeit.
-
Hé, Zoey, nézd ki van itt – mondta miközben
Sloane felé nézett. Zozo a megfelelő irányba fordult és az arcuk ugyanolyan
arckifejezést vettek fel.
-
Mégis mit gondol, mi a faszt néz? – köpte ki a
szája közül és keresztbe tette a karját.
-
Nem mehetnénk? – kérdezte Bill megint, és már
tiszta ideg volt.
-
Nem – komolyan. Ha az a ribanc nézni akar, akkor
én is kurvára nézni fogok – mondta Zozo és kikiáltotta a Ribanc-nyilatkozatot.
Bill látta, hogy Natalie is ugyanezt csinálja, és hirtelen szörnyen érezte
magát.
Minél tovább állt ott, érezte, hogy a teste hőmérséklete megemelkedik
és a popcorn elkezd pattogni a gyomrában. Sloane persze Tomon lógott és
próbálta ellopni a figyelmét, de már késő volt. Feléjük pillantva Bill látta,
hogy az ajkai mozognak, ahogy hozzábeszélt, és próbált annyira szexin kinézni,
amennyire csak tudott, de Tom figyelme már másra fókuszált.
Észrevették.
Billt kirázta a hideg – szinte érezte, hogy Tom levetkőzteti a
tekintetével.
El sem hiszi, hogy ilyen kínzásnak tette ki magát.
-
Megyek ki – mondta Bill elgondolkodva, ahogy az
ajtó felé botorkált. Abban a pillanatban már nem érdekelte, hogy bárki is
követi-e , de úgy érezte, hogy….
Ahogy Bill kifordult a sarkon, eltűnve mindenki szeme elől, meggörnyedt
és kiürítette gyomra tartalmát egy kukába.
Bill felnyögött.
-
Fasza.
Szuper az új rész is, és nagyon titokzatos ez a pólós dolog, legalábbis nem emlékszem, hogy eddig lett volna utalás rá, hogy valami rossz emléke lenne róla. Szépen fordítottad, várom a folytatást! :)
VálaszTörlésNos, igen! Ezek a visszaemlékezések nekem is újak, mert eddig nem volt jelen ilyesmi a történetben, és én is kiváncsi vagyok, hogy mi lesz , bár vannak sejtéseim :D
Törlés