Kanári by Schmingg 3. fejezet

Kanári by Schmingg

3. Fejezet

Eredeti történet: LINK

Fordította: Kaycee

A második nap végzősként hála Istennek péntekre esett, amiért Bill nagyon hálás volt. Nem azért volt hálás, hogy majd a barátai kirángatják őt otthonról, hanem azért, mert így legalább lesz egy egész hétvégéje saját magára.

Minden el van tervezve, nem volt szüksége erre a hajcihőre a hétvégére.

Még egyszer megnézte magát a visszapillantó tükörben, vett egy mély levegőt és felkészítette magát. Csak még egy nap, hat óra és egy kellemetlen ebéd, és szó szerint szabad útja lesz haza. Az ajkaira még felvitt egy réteg bőrszínű szájfényt és így úgy gondolta, hogy úgy néz ki, mint máskor. Most már csak fel kell mázolnia az egyik száz wattos mosolyát, és felizzasztani a fényt, ami a szemében szokott csillogni és összeszednie magát.

Bill a saját tükörképének nyafogott. Annyira elcseszett volt.

Sértetlenül átjutott a bejárati ajtón, habár sokan megnézték őt. Ez az ismertség ára, gondolta. Amikor Bill Kaulitz átsétált az ajtón, azt mindenki észrevette.

Bill meg sem közelítette a barátait még egy köszönés erejére sem, akik általában a büfé középpontjában telepedtek le egészen az utolsó csengőig. Mivel nem akarta, hogy felismerjék ezért nem a fő lépcsőket, hanem a hátsó, titkos lépcsőt vette igénybe, az úgyis közelebb volt a szekrényéhez.

Nem is vették észre, de itt ki is fogyott a szerencséjéből.

Ahogy épp a szekrényéhez tartott, észrevett egy hibátlan külsejű, nagymellű szőkét, aki épp a szekrénye mellett állt és épp az egyik haverjával beszélgetett és úgy tett, mintha Billt észre sem vette volna. Vett egy mély levegőt és kinyitotta a szekrény zárját.

Aztán hallotta, ahogy a lány megköszörüli a torkát. Egyszer, majd még egyszer…Bill igyekezett nem reagálni, addig amíg nem muszáj neki.

Aztán csend. De, mint minden vihar előtt…

-          Szia Bill! – hallotta meg a lány hangját, a szemeit egyből becsukta undorodva. Kurva életbe.

-          Szia Sloane – üdvözölte Tom pszichopata barátnőjét, miközben kereste a könyveit, amit az órára akart vinni.

-          Szia – mondta és az ujjait a szekrény széle köré fogta. Hátra húzta azt és egyből szemtől szembe álltak. Érdektelenül nézett az összeszűkített szemébe és a feszült arcába.

Szép lány lenne, ha éppen nem lenne Őrült.

-          Hallottam egy pletykát tegnap, ami nem tetszett – nyögte ki, kék szemei rossz indulatot árasztottak. Úgy gondolta, hogy ő nem az a fajta ember, aki szeret a kajával játszani mielőtt belemereszti a fogát. Bill majdnem megforgatta a szemét.

-          Nem hiszem, hogy a pletyka megbeszéléses szinten állunk, Sloane.

-          Miért érdekled hirtelen ennyire a barátomat, Bill? – Bill szemei tágra nyíltak, először Sloanere majd a mögötte álló barátjára nézett, akinek valószínűleg az volt a célja, hogy fedezze a barátnőjét.

Bill megrándított a vállát, lefejtette a lány kezét az ajtóról és becsapta.

-          Nem tudom – válaszolt nyugodtan. – Kérdezd meg őt.

-          Ha rájövök, hogy te és ő lefeküdtetek, akkor végzek veled. – A szavai úgy hasítottak bele, mint kés a vajba, és megrendült. Lefeküdni Tommal… szexelni…

Oh Istenem.

Elkapta a tekintetét a lányról. De ő mégis valahogy közelebb jutott hozzá, és őt bámulta, várta a fiú reakcióit. Bill pislogott, úgy érezte, mintha a lány kezei a torka köré kulcsolódtak volna.

Figyelmen kívül hagyva a gombócot a torkában, összehúzta a szemét.

-          Szállj ki az arcomból Sloane!

-          Bűnős – mondta Sloane barátnője a lány háta mögül, és Sloane ördögien mosolygott. Rápillantott barátjára és összenéztek, bólintottak egymásnak és elviharzottak mellette.

Amikor elmentek Bill felnyögött.

-          A picsába.

-          Ne, ne oda üljünk – mondta Bill miközben fejével azok felé a székek felé intett, ahol tegnap Natalieval ültek. – Ide – mutatott az utolsó sorban lévő helyre, ami Mr. Turner asztalával egy sorban.

-          O-oké – válaszolt a lány és fura pillantást vetett a srácra, de engedelmeskedett neki.

-          Köszi – motyogta, és rápillantott az órára. Már csak 45 perc és aztán… Natalie felé fordult, és a gondolatai megálltak.

-          Sloane megtalált? – kérdezte kíváncsian.

-          Igen, lesben állt a szekrényemnél – válaszolt Bill rosszallóan.

-          Az a kibaszott… pszichopata ribi. – Natalie megrázta a fejét, Bill pedig vállat rándított.

-          Nem volt nagy ügy.

-          Nem nagy ügy? – Natalie csúnyán nézett rá. – Arról tartott kiselőadást reggel, hogy valakit megver…

Bill érezte, hogy a szőr feláll a kezén.

-          Natalie…

-          És hogy mennyire idegesítette, hogy rajtakapta Tomot, hogy valaki mást nézett, meg valamit mást nézett Facebookon…

-          Nem akarom hallani… - Egyre mérgesebb lett.

-          Nem mondta, hogy kit, de természetesen mindenki tudja, hogy kiről beszélt..

-          Az Isten szerelmére, fejezd be a dumát! – kiabált rá Bill, a szíve pedig csak úgy kalapált a mellkasában. Natalie csak bámult rá, csak úgy mint a többi osztálytársuk és beleértve Mr. Turnert is. Bill megnyalta az ajkait és próbálta nem észrevenni őket.

-          … Sajnálom – mondta Natalie és az asztalt bámulta.

-          Nem, Natalie… - Még annak ellenére sem, hogy látta, hogy mennyire megbántotta a lányt, nem gondolta helyén valónak azt, hogy ő kérjen bocsánatot. Ahogy körbe nézett a teremben látta, hogy a tanulók többsége már elvesztette érdekeltségét az ügyükben, aztán észrevette Tomot, aki lenyűgözve bámulta őket.

Bill becsukta a szemeit. Nem, nem sajnálta, hogy rárivallt a lányra, de azt sajnálta, hogy ilyen hangosan tette meg.

Újra az órára pillantott. 43 perc.

Utálta őket, már rájött. Mindegyik, a vagyonukkal és a jogaikkal együtt. Bill visszaült a székbe és figyelte őket, ahogy folytatják eddigi életüket – pont előtte, fittyet hányva a jelenlegi elkülönülésére. Natalie az óra óta nem beszél vele és, ahogy leült ráeszmélt a hibáira.

Nem akart mást, csak egyedül akart lenni. És a több száz diák között, beleértve az úgymond barátait is, így is érzett. De legalább, amikor egyedül volt, összetudta szedni magát.

Bill elgondolkozva dörzsölgette a karját, és egyre inkább úgy érezte, hogy nem itt van a helye. Most először ő nézett Tom irányába, de ő túl elfoglalt volt azzal a Pszichopata ribivel, aki az ölében ült, hogy felé figyeljen.

De valami oknál fogva, ez sem segített abban, hogy jobban érezze magát.

Aztán a pulcsija elkezdett rezegni. Felsóhajtott és körülnézett, hogy van-e a környéken olyan tanár, aki megszidhatná azért, hogy bekapcsolva hagyta a telefonját, majd kivette a zsebéből. Zozo volt az.

Bill felhorkant – a lány ott ült mellette. Aztán lepillantott a telefonjára, és ráeszmélt. Legalább egy barátját érdekli, hogy mi van vele. Elolvasta.

Minden oké?

Beleharapott az ajkaiba és automatikusan válaszolt.

Igen. Csak fáradt vagyok.