2017. április 25., kedd

Megmaradottak 3. fejezet I. részlet


Sziasztok!

Tudom sokat vártatok már a folytatásra, de munka mellett ez kissé lassan megy, úgyhogy több részletben fogom hozni a részeket. :)

Jó olvasást!


Puszi:

Ana



Remnants - Megmaradottak


By.: emseviltwin

Eredeti történet: LINK


Fordította: Nita

3. fejezet I. részlet



    Tom egész nap azzal küzdött, hogy kiűzze a danachi füstös szemeit a fejéből. Az ennél is nehezebb feladat az volt, hogy kierőszakolja a képet a lény duzzadt, nedves ajkairól és sima nyelvéről. Legfőképp mikor ez a két dolog találkozott Tom farkával. Tom éjszaka visszazuhant aludni, egyenesen vissza az álmokba, bevonva a danachit, a kezeit, a száját és a szűk forróságot ezen belül. Tom rövidnadrágja átázott, mikor rántott egyet meredező hímtagján, majd hajnal körül kikényszerítette magát az ágyból, tovább képtelen volt maradni.
    A keze remegett, ahogy lerántotta a ruháját, határozottan odasietett a zuhanyzóhoz, hogy lemossa az izzadságot, ami befedte a bőrét.

    A danachi csendesen, sötét szemekkel nézte őt, éberen és terpeszkedve a párnákon a földön, de takarók nélkül, amit Tom ott hagyott neki. Tom biztos volt benne, hogy (a lény) egészségesebbnek látszott, mint előző este, de nem tudta bizonyosan miért, ahogy teljesen figyelmen kívül hagyta a tányér ételt, hagyva kihűlni dermedt szemétté.

    Tom a zuhanyzóba szökött, amilyen gyorsan csak tudott visszatért a szobájába, csak hogy több ételt ejtsen a lény elé. (A lény) Megvetően nézte és kinyújtózott, mint egy macska, amitől pólója felcsúszott, Tom újra elsietett, ahogy újra érezte a farkát megmozdulni a nadrágjában.

    Sajnos a készletkiosztás és őrjárat ütemezés napja csak csekély formában nyújtott elterelést és Tom gondolatai a lény felé vándoroltak, ami még mindig a kabinjában ült. Kiláncolva a falhoz. Alig többet viselve, mint egy vékony trikó.

    Tomnak szüksége volt egy italra.

    Így került végül a rendetlen konténerhez, miután a legtöbb férfi eltakarodott, hogy egy kis nyugodt időt töltsönek a hálófülkéikben, szünet nélkül elfogyasztotta az összes alkoholt, amit a bázison talált. Könnyűnek érezte a folyadékot, lefelé végig égette, de meleg zúgássá alakult a gyomrában és ahogy ivott, Tom végre képes volt elnyomni a kényelmetlen idegen érzést, amivel évek óta egész nap foglalkozik.

    Néhány elcsatangoló maradt, akik kártyáztak vagy próbálkoztak jelet kikényszeríteni a rozoga képernyőn, de a konténer gyorsan kiürült. Hamarosan Tomnak nem oka arra, hogy ne tegye magát ágyba.

    Tom egy kicsit erősebben ragadta meg a csorba poharat a kezébe, éppen csak hallgatva, hogy Georg mit mondd neki, ahogy elképzelte a danachit, ahogy várja a kabinjában.
    Az alkohol keverékkel megerősítve, Tom egészen biztos volt benne, hogy képes lesz figyelmen kívül hagyni a lény izzadtnak tűnő bőrét és hogy milyen hosszú végtagjai voltak.
    Biztos volt benne, hogy nem veszi észre a sima, feszes seggét a rongyos felső alatt, vagy hogy milyen szépnek és puhának tűnnek az ajkai.

    - Hey ember, itt vagy még?

    Tom pislogott, kissé megrázta magát, hogy lássa Georg továbbra is őt nézi szórakozott kifejezéssel az arcán.

    - Kizártál engem. - mondta Georg.

    Tom felemelte a poharát, megbillentve a fejét, hogy a maradék italát ledöntse a torkán. Köhögött az égető érzés ellen és nyögte. - Bocs haver.

    - Nem tudom egyébként, hogy mit lófrálsz itt körbe. - mondta Georg mikor végzett a saját italával. - Arról a dologról nem is beszélve, ami a szobádban ül, azt az izét egy percre sem hagynám egyedül. - ravasz vigyor terült el az arcán. - Nem kerülgeted, ugye? Mi ez, woodooval dolgozik?

    Tom hangosan nevetett, csúszó poharát az asztal fölött egyik kezéből a másikba tette. - Mi? Nem, természetesen nem. Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.

    - Na, gyerünk már. - követelte Georg. - Mesélj róla. Milyen ő? Van neki neve?

    Tom összepréselte az ajkait. - Nem tudom. - ismerte el. - Nem kérdeztem. Ő csak... Nem tudom. Engem bámul.

    Tom füle elvörösödött arra gondolva, ahogy a teremtmény előző éjjel a padlón tekergett, magát érintve. Egy kép a danachi ívelt hátáról, vékony bordái festékként csillogtak át a sima felületen hullámként ébresztve fel Tom gyomrát.

    - Ez minden? - kérdezte Georg.

    Tom vállat vont, próbált közönyösnek látszani és kitaszítani a képet a fejéből. - Igen. Fura.

    Georg egy furcsa kifejezéssel az arcán ránézett, majd felemelte a kezét, ellökte magát az asztaltól. - Akrhogy is haver. Mennem kell. Jössz?

    Tom a poharába nézve felsóhajtott és azt kívánta bárcsak volna még egy korty, vagy kettő. Csipásan pislogott. - Igen.

    A padló megbillent egy kicsit, ahogy felállt és belerúgott a padba, az asztal alá taszítva azt. Finoman megrántotta a sálat, amit még a nyakán viselt. Szükségtelen volt, nem volt homok, amit távol kellett hogy tartson, de Tom magára halmozta a ruhákat a danachi éber szemei alatt, mintha a bőr és a pamut megvédené őt a reszkető vágytól, amelyet mintha végig lőttek volna a gerincén, minden alkalommal, mikor keresztül nézett rajta és meglátta a sápadt, csupasz bőrt.

    Tom lerántotta a sálat, ahogy megtette útját a folyosókon a kabinjába, labdává csavarva azt a markában. Nem volt szüksége védelemre a lénytől, ami a szobájában várta. A danachi segítőkész kellett hogy legyen az embereknek... vagy valami hasonló – és Tom hagyta, hogy ez a gondolat megszállja az elméjét és cselekvésre motiválja. Abba kellett, hogy hagyja.

    Az alkohollal a szervezetében Tom ujjbegyei enyhén bizseregtek és a száját kissé zsibbadtnak érezte. Kezét végigfuttatta a haján, a fejbőrét dörzsölve addig a pillanatig, mielőtt megállt az ajtó előtt. Egy pillanatig hallgatott, vajon hallhatja a danachit a másik oldalon, de semmi se történt.

    Belökte az ajtót, hogy kinyissa a kabinját, bár kissé botladozott.

    A danachi a padlón terült el, háttal Tomnak és csak akkor nézett fel, mikor Tom belépett a kabinba.

    Tom pislogott. Ebből a szögből közvetlenül látta az inget, amit a lény ruhaként viselt. Hosszú sápadt lábak sorakoztak közvetlenül a sötét szürke anyag alatt egy árnyékba végződve, amiben Tom biztos volt, hogy forró és hívogató. Oda akarta tenni a kezeit és megnézni magának.

    - Te! - nyögte előrelépve. Összeszedte magát egy kézzel a falnak támaszkodva, hirtelen részegebbnek érezte magát, mint amire emlékezett, hogy a folyosón volt.

    A danachi lassan feltolta magát, körbe csavarva a lábait, hogy csendesen Tomra nézzen. Mellette volt a tányér étel, amit Tom hozott be korábban, még mindig érintetlenül.

    - Mi? - mondta Tom. Nem fogsz enni?

    A danachi egy kicsit megvonta a vállát és Tom elkomorodott, kiengedve egy frusztrált morgást. - Mindegy.

Folyt. köv. 




2 megjegyzés:

  1. Itt?! Hát hogy hagyhattad épp itt abba? :D Egyébként nagyon jó lett, már vártam, de maximálisan megértem és át is érzem a meló melletti időhiányt. :/ Kitartás, és várom az újat. :)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy tetszik! :D Köszi a megértést! <3 Igyekszek a folytatással. ;)

    VálaszTörlés