Kanári 2. fejezet by Schmingg

Kanári

Második fejezet

Eredeti történet: LINK

Fordította: Kaycee

-          Miért nézed Kaulitzot? – kérdezte Tom barátja, Georg, ahogy követte Tom tekintetét az ebédlőn keresztül. Mindketten nézték, ahogy Bill szapora léptekkel ment el a büféből és közben a haja mögötte lobogott.

-           

Tom önelégült mosolya aztán egy gyenge mosollyá vált, de nem válaszolt.

-          Nem fogod megkapni – mondta Georg és egy arcot vágott közben.

-          Azt mondod, hogy nem elérhető számomra? – fordult felé Tom felhúzott szemöldökkel.

-          Teljesen. – Vallotta be a másik.

-           

Tom várt pillanatot annak reményében, hogy hátha bebírja fejezni a nevetést, de az egyszerűen csak kitört belőle.

Igen. Igaz.

-          Minden rendben van drágám? – kérdezte Zozo Billt, ahogy felpillantott a matek könyvből. Bill erre csak grimaszolt.

-          Persze, miért? – Felnézett, a ceruzát pedig betette a lapok közé könyvjelző gyanánt és félretette. Aztán pedig elgondolkozott rajta, hogy vesz még egy szelet pizzát a dobozból, ami kettejük között volt.

-          Távolságtartó vagy – válaszolta miközben becsukta a könyvet és a lábait keresztbe téve ült tovább az ágyon.

Pislogott egy párat és próbált kikerülni az aggodalom teljes pillantások alól.

-          Inkább… fáradt – terelte a figyelmet. Nem hazudott, nem aludt valami jól az elmúlt időben.

-          Ja… - húzta fel a szemöldökét a lány, úgy tűnt, mintha akarna valamit mondani, de inkább csendben maradt. Aztán feldobta a következőt: - Hé! Van egy ötletem! Csináld meg a sminkem, jó?

Bill hitetlenkedve nevetett fel, ahogy látta, hogy barátja felugrik az ágyról és a sminkes táskához megy, amit a szekrényen tartott.

-          Hahh. Micsoda? – kérdezte, miközben az ágyon fészkelődött.

-          Csináld meg szépre a sminkem – erőltette és visszaült az ágyra.

-          Miért? – kérdezte ámulva és elvette a lánytól a táskát.

-          Mert a tanulás unalmas. – Bill felhorkant.

-          Átlátok rajtad, tudod. Mész ma este a buliba, ugye? – Zozo csendben maradt és lágyan megemelte a szemöldökét.

-          Neked is jönnöd kéne Bill.

-          Nem. Szülők. – Mérges arcot vágott és közben jelt adott, hogy húzódjon közelebb hozzá, hogy végrehajtsa a varázslatot. – Plusz, azon gondolkozom, hogy miért ma és miért nem holnap csinálják ezt. A lány csak meghúzta erre a vállát.

-          Mi nem kérdőjelezzük meg ezeket a dolgokat, emlékszel? Mi csak úszunk az árral – mondta és becsukta a szemeit, hogy Bill felvihesse az első réteget.

-          Hát most meg lett kérdőjelezve – vágott vissza mosolyogva. – Amúgy is, fáradt vagyok.

-          Majd felrázódsz – válaszolt határozottan, mintha már el lett volna döntve, hogy ő is megy a buliba, és nem számított, hogy ő akár mást akart volna mondani. Bill erőltetett egy nevetést.

-          Nem, komolyan! Nekem ez oké, hogy most itthon maradok. És most ne mozogj.

Pár perces csend állt be közéjük, és ahogy a szemceruzát kezdte el használni Zozo úgy döntött, hogy újra beszédbe kezd.

-          Hallottam ma egy pletykát – mondta, és Bill egy pillanatra tétovázott.

-          Helytálló?

A lány bólintott és a srác kezei megálltak.

-          Nagyon.

Vett egy mély levegőt, és a szempillafesték és a göndörítő után nyúlt.

-          Akkor nyögd ki.

-          Ne nyomd ki azzal az a szememet – figyelmeztette a srácot és összeszorította a szemét, aki csak kinevette. – Tomról – mondta és Bill lélegzete elállt.

Várt egy pár pillanatot mielőtt megszólalt volna.

-          Milyen Tom?

Zozo kinyitotta a szemeit, hogy belenézhessen az övéibe. – Tom.

Bill pislantott és egyre idegesebb volt. – Oké, és mi van Tommal?

-          Az a szó járja, hogy utánad érdeklődik – ingerelte egy mosoly kíséretében. Aztán egy kis dallamos hangon hozzátette: - Én vigyáznék…

-          Tom Trumper nem érdeklődik senki iránt – gúnyolódott Bill fintorogva. – Ott van az a fura barátnője.

-          Ezért kell óvatosnak kellened – magyarázta Zozo, Bill csak a szemeit forgatta. – A pletyka arról a ribiről igenis igaz.

Bill felhorkant és elkezdte felvinni a szempillaspirált.

-          Le bírnám gyűrni. Férfi vagyok elvégre is – mondta megrebegtetve szempilláit.

Látta, hogy Zozo alig bírja visszatartani a nevetést, de a lány mégsem mondott semmit a továbbiakban erről a témáról.

Bill Kaulitz nem introvertált. Egy pillanatra sem volt az az egész életében, nem félt beszélgetni akárkivel is, vagy attól, hogy ismerjék a jellemét.

Arról ismerték, hogy énekelt, nyilvánosan, rendezvényekkor. És táncolt, ha éppen jó zene szólt.

És ez elbeszélések alapján, sosem az az ember volt, aki begubózik a saját szobájában, ha az összes barátja odakint van bulizni. Zoey elment, éppen csak pár perce és most éppen elterült az ágyon a sötét szobában – egyensúlyozta a laptopját a hasán és próbált koncentrálni a Scrubs részre, amit éppen nézett. Hallotta, ahogy az anyukája lent a konyhában pakolászik – amikor otthon volt akkor általában segített neki, de most ehhez sem volt kedve.

Tudta, hogy az anyukája aggódik az egyedül töltött órák növekvő üteme miatt, de valahogy ez sem érdekelte őt. Szerette a magányt, hogy volt ideje a fejét törni és azokra a szebb emlékekre gondolni, vagy visszaidézni egy emléket, amiről már rég megfeledkezett.

Most azon járt az esze, hogy az esőben játszik. Vizes ruhában, mezítláb, nevetve és a legjobb barátját kergetve. Nem törődve azzal, hogy esetleg másnap már megfázik.

Azok a szép idők….

Bill megrándult, ahogy kitépte ezekből az illúziókból a telefonja pittyegése. Nagyot sóhajtott, megállította a Netflixet és homlokát összeráncolva nézett a kijelzőre.

Nem…

Megnyalta az ajkait, és gyorsan megnyitott egy új fület a böngészőben, mindent félretéve és gyorsan belépett a Facebook fiókjába. 21 értesítést kapott és ez egyre csak több lett, de ez mind egy embertől jött.

Nagyot nyelt és teljes ledöbbentséggel és zavarral nézte a képernyőt és azt, hogy a számok hogy változnak a Föld ikonon minden egyes pittyenéssel.

Tom Trumper kedveli a fényképed.

Tom Trumper kedveli a fényképed.

Tom Trumper kedveli a fényképed.

Tom Trumper kedveli a fényképed.

Tom Trumper kedveli a fényképed.

És ez így folytatódott tovább az összes profil képével, amelyiken csak ő volt. Bill felvonta a szemöldökét – Tom nincs is az ismerősei között.

Először is Bill kipattant a helyéről és végig nézte az összes jelölést, amit kapott, és biztos volt benne, hogy találni fog egyet Tomtól is. Bár Bill biztos volt benne, hogy nem akar az ismerőse lenni. Nem volt erre képes, sem online, sem máshogy. Bill úgy érezte, hogy Tom üzenetet is akar majd küldeni.

-          Nem – döntötte el és megrázta a fejét miközben az összes adatvédelmi beállítást átállított Csak barátok-ra. Státuszok, fényképek, mindent, ami csak eszébe jutott, és egy pillanat alatt végzett is ezzel.

Aztán egy hirtelen döntés végett úgy döntött, hogy még jobban távol akarja magát tartani ettől és törölte az összes fényképet, amin rajta volt. Mindeközben a szíve eszeveszetten dobogott a mellkasában. Most már le kell nyugodnia, tudta, hogy épp csak bolhából csinál elefántot. De végül csak egy dolog számított, úgy érezte, hogy blokkolta Tomot.

Bill Kaulitznak semmilyen adatvédelmi beállítása nem volt Facebookon, és ez csodálatos dolog volt Tom számára.

Minden ott volt, és csak arra várt, hogy láthassa. Telefonszám, e-mail cím, minden státusz és fénykép.

Miután rákattintott a profilképre, Tomot egyből ledermesztette, amit látott. Az első olyan volt, mintha Bill éppen keresztül látna Tom képernyőjén. Megfigyelte a ragyogó, telt ajkait, ami egy mindent tudó mosolyban érvényesültek, és mocskosan arra gondolt, hogy inkább a saját farka körül szeretné látni őket. Nincs mit tagadni, Bill Kaulitz roppant helyes volt, és ezt ő is tudta.

Egy önelégült mosollyal elfoglalta magát azzal, hogy végig kattintgatott a képeken és biztosra ment abban, hogy minden egyes képnél megnyomja a lájk gombot, ahol Bill egyedül volt. Tudja, hogy Bill észrevette őt már korábban a mai nap, de most csak ő szórakozott.

Sőt mi több, a képek eltűntek az ébenfekete hajúról. Minden egyes kép, amin átfutott. És amikor az értesítés megérkezett, hogy blokkolva lett, nem is érzett mást csak azt, hogy ez egy kihívás.

Le volt nyűgözve, és az önelégült mosoly hamar egy nagy mosolyba mosódott át.

Tehát elkezdődött.