Megmaradottak 1. rész

Remnants - Megmaradottak

By.: emseviltwin

Eredeti történet: LINK

Fordította: Nita

1. fejezet

A levegő már hidegre fordult, ahogy a Nap utolsó sugarai narancs csíkokkal kettéhasították az eget. A lenyugvó nap ferde hosszú ujjai keresztül nyúltak a poron, melyet a konvoj rúgott fel, és a kavicsos íz megült Tom torkában, ahogy nézte a kis csoportot dolgozni, felosztani a vagyonukat, és bepakolni azokat az új járműre.

Ez rossz ötlet volt, gondoltam Tom magában. Ahol azt gondolták, hogy találnak üzemanyagot, hogy feltankolják a Jeep-et, mindenki csak találgatott. Különösen északabbra onnan, ahol voltak. Ez volt az utolsó érintkezési pont a bázis területén és Tom volt az, akinek szemmel kellett tartania a saját benzinkészleteiket hónapokig. Megerősítést ígértek a nyár közepe óta, de most a hideg levegő, kigúnyolva az ötletet a télről suttogott. Mindenhol ugyan ez volt a helyzet.

Tom dühösen rúgott egyet, útjára indítva egy követ a száraz, poros földön. Tizennyolc hónapra érkezett. Három hónapért előörst ígértek neki, mikor elfogadta a megbízást. Jó pénz volt ilyen messze dolgozni, vagy az lett volna. Ha lett volna bármi is amire elköltheti itt a pénzét, Tom biztos volt benne, hogy a fizetős ellenőrzések abbamaradnak valamikor, mielőtt az ellátmányt szállító teherautók megállnak. (szerk.: utalás arra a mondásra, hogy ha ezek a teherkocsik megállnak, akkor Amerika is megáll.)

- Siess! - csattant fel a férfire, miközben csalódottságát az előttük álló útra próbálta összpontosítani, amíg a vezetőjük Tom egyik emberével vitázott. - Hamarosan sötét lesz.

Georg, Tom másodparancsnoka egy frusztrált sóhajjal fordult felé. - Cserét akarnak. - magyarázta.

- Milyen cserét? - kérdezte Tom előrelépve. - Nincs semmijük, amit akarnánk és nekünk meg nincs feleslegünk. - fordult a férfihez és azt mondta. - Gyerünk. Megkaptad az autót, amit akartál és sok szerencsét.

A cigányok voltak az itteni munka legrosszabb részei. Folyamatosan konvojokkal érkeztek, eladni vagy vásárolni akartak dolgokat az utolsó ellenőrzési pontnál az északi fal előtt.
Nem probléma, elméletileg sőt, mikor Tom először elkezdte a cserék jók voltak mind a két félnek. Most a cigányok mindent akartak, amit Tom nem akart eladni. Élelmiszer, szerszámok, üzemanyag. A gyógyszer volt a legrosszabb. Minden penicillin ellátmányt akartak, ami Tomnak a bázison volt. És Tomnak természetesen nem volt mit odaadnia, az orvosi ellátmány hiánya volt az egyik legjobban őrzött titka. Ha az emberei tudnák, hogy nincs védelem az egyik legrosszabb ellenségre, lázadás törne ki.

Szerencsére ezúttal a csoport egy rozsdás jeepet kért. Átkutatták őket és megállapították, hogy vírusmentesek, úgyhogy ha be tudtak szerezni alap dolgokat, amik hasznosak voltak a bázisnak, nem volt okuk távol tartani őket.

Megfordult hogy visszasétáljon a táborba, de a férfi megragadta a karját. - Nem, nem, fizetni kell! - motyogott a férfi közelebb hajolva.

Tom undorodva egy kissé visszább húzódott, ahogy a savanyú lehelet megütötte. Érezte a feltörő késztetést, hogy kezet mosson, a folytonos óvatosságtól, amit az első kitörés napjától beleneveltek.

- Fizetni miért? Mi a francról beszélsz?

- Kifizetjük a terepjárót. - mondta a férfi lelkesen. A hangjának erős akcentusa volt, Tom rájött hogy nem igazán tudja helyileg hová tenni. Valahova délre. Mit csinálnak ezek az emberek az északi területeken? Hosszú útjuk lesz, ha vissza akarnak érni bármely távoli civilizált helyre, természetesen ezt nem tudják megtenni sötétedés előtt.

- Nézd, rendben, mindegy. - Tom idegesen végigfuttatta kezeit a szoros fonatokon, amelyek végigfutotta a fejbőrén. A férfi bűzlött pont, mint a nagy része ennek a kibaszott sivatagnak. - Megmondtuk az árat, ha nem tudsz fizetni, nem tudunk neked segíteni. Mi van, nincs pénzed?

- Nem, pénz nincs. - a férfi a háta mögé intett, majd csettintett.

Egy ajtó nyílt ki az egyik nagy teherautón, ami a konvoj része volt ás egy másik férfi ugrott ki. A csizmája vastag volt, a haja pedig rövidre volt nyírva a fején. A ruhái szakadtak voltak, és por lepte be őket. A teherautó mögé sétált, hogy kinyisson egy nehéz ajtót. Egy pillanatra eltűnt, Tom úgy hitte, mintha erőtlen kaparást hallott volna, mielőtt a férfi súlyos csizmái újra a porban landoltak volna. Alig egy perccel később egy másik pár láb következett.

Meztelen összekötött lábai karcsúak voltak. Tom gyomra összeugrott, ahogy megkerülte a teherautót szorosan fogva a vékony „alak” felkarját.

- Mi ez? - kérdezte hátralépve. - Egy lány? Mi nem üzletelünk rabszolgákkal.

- Nem lány. - sziszegte a férfi betegesen izgatottan. - Danachi... - csúszott ki a szó a férfi rothadó fogai közül recsegő hangként érve Tom füleihez.

Tom megborzongott. A szó sötét tündérmeséket idézett fel forrón izzó szobákról és cigifüstről.
A danachi ősi lény volt, néhányan varázslatosnak mondták, bár hogy ki használna ilyet ebben a világban, Tom nem tudta. A legtöbb amit róluk tudott, hogy a szex körül forogtak. Talán ez az amiből az erejük jön? Ez feltétlenül elég szép volt még úgy is, hogy kosz borította és fájdalmasan sovány volt.

A danachi hosszú, kopott sötét pólót viselt, olyan nagyot, hogy a vékony testén úgy lógott, mint egy ruha, lecsúszva csupasz csontos vállairól. Hosszú kócos haja fehér csomóként fogta körbe arcát. A kezei elöl meg voltak kötve, az igazat megvallva túl gyengének és vékonynak tűnt, hogy harcoljon. Amikor felnézett, szemei sötétek és élesek voltak, mocskos feketével összekent, sápadt piszkos arcán.

Tom érezte, hogy nézése a velejéig hatol.

- Mi ez? - ismételte meg, a feszélyezettsége dühbe csapott át.

Természetesen hallott danachiról, de azt gondolta már csaknem kihaltak, többé nem használva őket, mikor a mágiájukat ugyan olyan nagyon tisztelték, mint a szépségüket. Persze hallotta, hogy adtak el közülük, gazdag üzletembereknek és központi hivatalnokoknak, hogy játékokként tartsák őket, de sosem gondolta volna, hogy valaha a valóságban elé dobnak egyet, megkötözött kezekkel ajándék gyanánt.

- Vidd el. - mondta a férfi és Tom szemügyre vette a lényt. Őt? (Angolban utalás arra, hogy hímnemű lényről van szó. Szerk.)

Előre lökték a danachit és egy kicsit megbotlott, mezitláb kapaszkodott a porba.

- Nincs pénz. - mondta a férfi. Megragadta a láncot, ami a lény csuklójára volt kötve és Tom kezébe adta. - Vidd el cserébe. Nagyon értékes. Varázslatos, varázslatos danachi.

Tom el akarta dobni a láncot és szólni a konvojnak, hogy hagyják el a jeepet. Le kellett volna lőnie őket azért, amit csinálnak. Cserekereskedelem egy élőlénnyel egy jeepért? Tanulmányozta a danachi arcát, figyelembe véve a hátborzongató nyugalmat rajta és a ködös furcsaságot a sötét szemeiben melyek jellegzetesen különbözőek voltak, mint másoknak. Úgy gondolta, át kell adják a legközelebbi embernek ha tudják, bár a szemei körül levő sötét foltokat nem lesz könnyű kimagyarázni.

Az biztos, hogy nagyon szép volt. Tom kényelmetlenül vette tudomásul, hogy hogy nézik az emberei, sarkukra nehezedve hagyták a szemüket végigjárni azokon a hosszú vékony, csupasz lábakon a vacak póló szegélyéig. Kényelmetlenül vette tudomásul, hogy a saját szemeit ugyan úgy futtatta ő is végig rajta.

Mikor Tom újra a lény arcára nézett, a telt ajkai úgy nyíltak szét, mintha mosolyogna. Nedves nyelve és fogai egy pillanatra kivillantak. Tom érezte, hogy valami megmozdult mélyen a gyomrában. Érezte, hogy a tarkóján feláll a szőr és kissé megborzongott. Ez a valami tud olvasni a gondolataiban?

A danachi oldalra döntötte a fejét.

Tom megköszörülte a torkát. - Nem vállalunk felelősséget mások foglyaiért, érted? - mondta. - Ha ki akarod rakni ezt az izét, el kell vinned a központi bázisra. Ez jó két napra van innen.

- Nem fogoly. - mondta a férfi sietve. A danachihoz lépett és megragadva a pólója szegélyéit, Tom felé húzta. - Ajándék. - mondta. - Fizetség.

Tom küzdött a késztetéssel, hogy hátra lépjen, ahogy a férfi Tom felé lökte a lényt. Ilyen közelről láthatta, hogy milyen szép is ez a dolog. Dolog. Tom undorodott azt mondani, hogy fiú, de a férfi azt mondta, hogy férfi volt. Úgy nézett ki, mint egy furcsa keverék egy férfi és nő között, ember és valami más. Gyenge pézsma illat töltötte meg Tom orrát és kissé megszédült.

Idegesen vette le tekintetét a danachiról, oda ahol a férfi már majdnem visszaért a konvojhoz.

- Mi a fenét kéne csinálnom ezzel? - Tom követelőzően kissé rántott a láncon. - Azt gondolod, hogy ez értékes számunkra?

- Varázslat. - mondta a férfi, két kezét összekulcsolta a mellkasán. - Erőteljes mágia. Talán kisegít itt titeket? Adsz neki szexet, ő ad neked varázslatot.

Tom elsápadt. - Szex?

A férfi szélesen elvigyorodott és bólintott. - Igen, igen. Nagyon jó a szexben. - mondta és Tom ajkára kiült az undor. - Talán használhatnád szórakozásnak? - folytatta a férfi. - Nagyon szép, mint egy lány.

Tom észrevette a vágyódást az emberei arcán és hullámként tört rá az undor. Látta a danachi vékony lábait a teherautó hátuljában a szakadt pólójával. Vajon a lény ennek a konvojnak a játékszere volt, mielőtt belebotlottak Tom elhagyatott előörsébe?

Talán további dolgokra is rá tudja venni Tomot, a férfi kinyúlt, durván taszított egyet a lényen és elfordult Tomtól. Durván megrántotta a póló szegélyét letépve azt, hogy felfedje a csupasz és sima sápadt bőrét a danachi fenekénél. A szeme sarkából észrevette, hogy balról az egyik katona előrelépett.

A férfi ajka mosolyra húzódott kivillantva a foltos fogait, ahogy tenyerével a lény farára csapott. - Eh? - mondta. - Tetszik?

Tom grimaszolt és mielőtt tudta volna, hogy mit tesz, megragadta a cigány felkarját és elrántotta a lénytől.

- Húzz a fenébe innen. - morogta. - Fogd a jeepet és menj.

A férfi bizarrul meghajolt és a jeepjéhez sietett, nehéz lábai felverték a port ahogy ment. Volt kiabálás és ajtócsapkodás, ahogy a cigányok siettek elindulni. Tom rájuk összpontosított, nézte hogy sietnek a járműveikhez, mint az apró rovarok a lyukakhoz. Bármi másra fókuszált csak a mellette levő lényre nem. Valami furcsa meleg sugárzott annak ellenére, hogy a levegő már kezdett lehűlni, Tom arra gondolt, hogy az ő leheletét érzi magán, bár a danachi túl messze volt, leszegett fejjel állt a lánc végén.

A konvoj csörögve viharzott el, apró köveket küldve a levegőbe, amelyet felvertek. Tom szemeit összehúzva a por ellen figyelte ahogy az kavarog körülöttük. Amilyen gyorsan megjelentek a járművekkel, olyan morajlással tűntek el a bázistól.

- Mit fogunk csinálni vele? - kérdezte Georg, egyszer csak Tom oldalán.

Tom hátranézett a danachira és sötét szemeit magán találta. - Nem tudom. Mágikus igaz? Talán tud varázsolni nekünk pár kibaszott kelléket.

Georg horkantva röhögött. - Valakinek először dugni kell vele, kerítek valakit. - halkabban folytatta. - Ne gondold azt, hogy sokáig kell önkénteseket keresned.

Körül pillantva Tom látta, hogy egy fiatal katona nyíltan bámulja a danachi vékony lábait, laza, kéjes kifejezéssel az arcán.

- Te! - csattant fel rá Tom és a katona elrántotta róla a tekintetét. - Fogd a felszerelésed és takarítsd ki a zuhanyzókat. Tisztának kell lennie. - sóhajtva fordult vissza Georghoz. - Mit gondolsz, miért kötözték meg? Ezek az izék veszélyesek?

Georg vállat vont. - Nem tudom elképzelni, hogy boldog lennék játékszerként. - mondta. A lényre nézett és grimaszolt. - Nem tetszik. Van valami sötét benne. És kurvára szívesen megszabadultak tőle.

Tom egyetértett. Úgy tűnt, mintha a lény körülöttük vibráltatta volna a hideg sivatagi levegőt valamivel, amitől az idegei kiélesedtek. Mi a francért nem mondta azoknak a cigányoknak, hogy takarodjanak el? Most itt van valaki más problémájával. Mintha az egész kibaszott élete amúgy sem a többi ember problémájával foglalkozna ebben a pöcegödörben.

- Velem marad. - döntött úgy Tom, szabad kezét a nyakára téve. - Nem engedhetjük ki, amíg nem tudjuk, hogy mire képes. Ha szem előtt hagyjuk az összes férfi körülötte lesz. És vidd Gustavhoz. - tette hozzá. - Ennek az izének szüksége lesz orvosi vizsgálatra, azt hiszem.

Georg bólintott. - Előállítom.

Távozott, és Tom visszafordult a lényhez, gyengéden húzott a láncon, ami még mindig a kezén volt. - Tudsz beszélni? - kérdezte.

A danachi újra oldalra döntötte a fejét és a csomós haja lecsúszott meztelen vállain. Sötét szemei végigfutottak fel és le Tom alakján, és Tom hirtelen forróságot érzett felkúszni a nyakán. A lény megnyalta az alsó ajkát és elmosolyodott, sötét és torz volt, ami végigsiklott az ajkain forró éjszakákra és szexre emlékeztetve Tomot. Feje kissé megbillent és sötét szemei Tomot nézték a nehéz szempillák alól.

Egyet pislogott, majd újra elmosolyodott. Kinyitotta az édes száját és azt mondta. - Mester.